Az ECVET megítélése munkáltatói szemszögből
Nemzetközi és hazai környezetben
A tanulmány megírására a Tempus Közalapítvány felkérésére került sor. A tanulmány célja annak bemutatása, hogyan jelenik meg a munkáltatói oldalon az ECVET, mennyire közismert annak tartalma és eszközrendszere.
A munkáltatói szervezetek véleményének összegzésénél elsősorban a nagy európai uniós hatókörű, több tucatnyi tagállami munkáltatói szövetséget tömörítő nagy ernyőszervezetekre (BUSINESSEUROPE, UEAPME, CEEP) támaszkodtam. Ennek több oka van: a fenti szervezetek állandó résztvevői az európai szociális párbeszédnek, így nem egyszerű végfelhasználók, tanácsadói és véleményezői szerepkörük is van a szakképzés-politika alakításában.
Másrészt a terjedelmes, de sok tekintetben kereszthivatkozásokkal teli, egy-egy klisét ismételgető forrásanyag feldolgozása során világossá vált: mivel az Európai Szakképzési és Szakoktatási Kreditrendszer még csak kezdeti, kísérleti szakaszában létezik uniós kezdeményezések és pilot-programok formájában, az arra adott munkáltatói reagálást is jószerével csak ezen az uniós absztrakciós szinten lehet megtalálni.
Végül arra is figyelemmel kell lenni, hogy a munka világa sajátos tripartit rendszer, ahol e három oldalt a munkáltatói, a munkavállalói és a kormányzati szervek alkotják. Így, ha csak vázlatosan is, de mindenképpen szükségessé vált a munkavállalói szervezetek (itt is egy ernyőszervezetet, a mintegy hatvanmillió szakszervezeti tagot tömörítő ETUC-t kiválasztva) vizsgálatba történő bevonása. Míg a kormányzati oldalt e tanulmányban mögöttes hivatkozási alapként az európaiság nézőpontja miatt ezúttal nem a tagállami kormányzati szervek, hanem az Unió oktatási szakigazgatási szerve, a CEDEFOP, valamint a gazdaság sajátos értékrendjének megjelenítésére képes nemzetközi szervezet, az OECD anyagai képviselik.
A felhasznált források az Európai Unió és az OECD anyagai mellett az európai és hazai munkáltatói szervezetek által kiadott kommünikék, tanulmányok, konferenciaanyagok, kutatási jelentések.
A munkaadói oldal, különösen a versenyszféra a gazdaság érdekeinek közvetítéséhez, szempontjainak érvényesítéséhez, - a stratégiaalkotásban, fejlesztési programok kidolgozásában, végrehajtásának követésében, valamint a jogalkotás területén való közreműködéssel- tud hozzájárulni . Az oktatás – szakképzés - felnőttképzés hatékonyabbá tétele rendkívül fontos az egész európai gazdaság megkopott versenyképességének helyreállítása miatt. Miközben az Unió népessége a Föld lakosságának alig hét százalékát, GDP-je a világ gazdasági össztermékének húsz százalékát teszi ki, addig itt költik el az összes szociális kiadás negyven százalékát. Az Unió munkaerőpiaca a munkaadói szervezetek általános véleménye szerint nagyon erősen (túl)szabályozott: egyebek között több, mint hetven uniós rendelet foglalkozik a szociális biztonság területével. Mindez gyengíti az EU-t az egyre erősebb gazdasági versenyben. Ha az európai polgárok meg kívánják őrizni magas életszínvonalukat és az elért szociális biztonságot, mindenképpen termelékenyebbé, hatékonyabbá kell tenni az Unió gazdaságát – ennek egyik lehetséges módja a szakképzés és felnőttképzés eredményesebbé tétele.
Az eredményesség és hatékonyság fogalmát a tanulmány ezúttal a munkáltatói oldal szempontjából vizsgálja. Így az oktatás és a munkaerőpiac illetve a gazdaság viszonyrendszerében a pedagógiai szakmai érvek helyett a munkaadói, hatékonysági, a fenntartható gazdasági fejlődés és tervezés hatókörébe sorolható értékek kerülnek a vizsgálat homlokterébe.
A tanulmány két részre tagolódik:
- az első rész a reprezentatív európai gazdasági szervezetek - a téma szempontjából - releváns állásfoglalásait, kutatásait foglalja össze röviden;
- a második részben arra tesz kísérletet, hogy bemutassa – egy nem reprezentatív, de szondázható mintán – meghatározó magyarországi vállalkozások szakképzéssel, munkaerő-utánpótlással a nem-formális és az informális tudás elismerésével és értékelésével kapcsolatos gyakorlatát.