A szemléletformálás és fokozatos építkezés támogatása
A legnagyobb siker számomra nem egy megnyert pályázat, hanem az, amikor egy intézmény elhiszi, hogy képes rá. Bemutatkozik Rácz Rita, Kelet-Magyarország új Erasmus+ mentora.
Mikor és hogyan kezdődött a nemzetközi programok iránti érdeklődésed, elhivatottságod?
Középiskolás koromban volt egy finn testvériskolánk. Ott találkoztam először igazán azzal, hogy mit jelent kilépni a saját megszokott közegünkből.
Egyetemistaként aztán többször jártam külföldön, és ezek az élmények még inkább megerősítettek abban, hogy mennyire inspiráló más országok gondolkodásmódját, kultúráját és oktatási rendszerét megismerni. Egyszerűen beszippantott ez a világ.
Egyre inkább azt éreztem, hogy ez nemcsak egy lehetőség, hanem egy olyan irány, ami hosszú távon szakmailag és emberileg is meghatározó lehet.
Mesélj arról, milyen tapasztalatokkal rendelkezel a nemzetköziesítés terén!
2017-ben egy kolléganőmmel kezdtünk el komolyabban gondolkodni azon, hogy az iskolánk egy jól működő gyakorlatát nemzetközi szintre emeljük, és beadtunk egy Erasmus+ pályázatot. Ő hozta az alapötleteket, én pedig bekapcsolódtam, és együtt kezdtük el formálni.
Bár teljesen tapasztalatlanok voltunk, az iskolavezetés támogatott minket, és végül 2018-ban a Debreceni Ady Endre Gimnázium sikeresen elnyerte első Erasmus+ pályázatát. Ráadásul rögtön egy KA220-as projekt főkoordinátorai lettünk.
Mélyvíz volt, de már ekkor láttuk, milyen lehetőségek rejlenek a nemzetköziesítésben: a szakmai együttműködésekben, a jó gyakorlatok megosztásában, valamint az intézményi szintű fejlődésben. Lendületet kaptunk.
Azóta az iskola Erasmus+ csapatának aktív, meghatározó tagja vagyok, pályázatíróként és koordinátorként is dolgozom. Részt veszek a projektek szakmai és pénzügyi menedzsmentjében, beszámolók készítésében, valamint a fenntartóval és a partnerszervezetekkel való kapcsolattartásban.
2022-ben akkreditált intézménnyé váltunk, ami visszaigazolása volt annak, hogy tudatos, stratégiai szemlélet mentén építjük a nemzetköziesítést. Ennek köszönhetően mára egy stabil, folyamatosan bővülő nemzetközi partnerhálózattal rendelkezünk.
Emellett pályázati felelősként más programok – például a Határtalanul! és különböző diákcsere programok – megvalósítását is segítem, így a nemzetköziesítés több szinten is jelen van a munkámban.
Milyen érzés volt számodra, amikor felkérést kaptál, hogy csatlakozz az Erasmus+ Mentorhálózat csapatához?
Nagyon nagy megtiszteltetésként éltem meg, és természetesen nagyon örültem neki. Ugyanakkor rögtön éreztem, hogy ez egy komoly felelősség is.
Úgy gondolom, hogy ez nemcsak nekem szólt, hanem az intézményemnek és annak a munkának is, amit az elmúlt években közösen felépítettünk.
Külön motiváló számomra, hogy nagy szaktudású, tapasztalt mentortársakhoz csatlakozhattam, akik inspirálnak, támogatnak. Egy olyan szakmai közösség tagja lehetek, ahol elkötelezett mentorok dolgoznak együtt, és ahol a tudásmegosztás és az együttműködés kiemelt szerepet kap.
Mit jelent számodra az, hogy mentor vagy? Mik a személyes motivációid a mentori munkában?
Számomra a mentori szerep elsősorban támogatást és szemléletformálást jelent, különösen a nemzetköziesítés tudatos, stratégiai megközelítésének erősítésében.
Nagyon lelkes vagyok és nagyon hiszek a nemzetköziesítés erejében. Hiszek abban, hogy ez egy olyan lehetőség, amit nem érdemes és nem szabad kihagyni. Ezt az érzést és ezt a szemléletet szeretném továbbadni ott, ahol szükséges.
Fontos számomra, hogy azok az intézmények, akik hozzám fordulnak, érezzék, hogy számíthatnak rám. Motivál, hogy a saját tapasztalataimat megoszthatom, és akár egy-egy jó irányba tett lépéshez hozzájárulhatok.
Mentorként nem kész válaszokat adok, hanem abban segítek, hogy minden intézmény megtalálja a saját útját.
Hogyan jellemeznéd az első időszakodat Erasmus+ mentorként?
Mesélj az első benyomásokról!
Azt éreztem, hogy van egy év lemaradásom a többiekhez képest és valahogy azt be kellene hozni (a Mentorhálózat hivatalosan 2025-ben indult – a szerk.)
De ezt gyorsan ellensúlyozta az a támogató szakmai közeg, amibe kerültem, valamint az intézmények nyitottsága, ami megerősített abban, hogy jó helyen vagyok. Ez a támogató közeg nemcsak megkönnyítette a beilleszkedést, hanem folyamatos fejlődési lehetőséget is biztosít.
Mesélj egy kicsit a munkamódszeredről!
Alapvetően mindig az adott intézmény igényeiből indulok ki. Van, ahol még az alapok lefektetése a cél, máshol már a stratégiai tervezés vagy a projektmegvalósítás finomhangolása kerül előtérbe
Néha egy rövid telefonos beszélgetés is elég, máskor meg személyes találkozóra van szükség – ez utóbbit tartom a leghatékonyabbnak. Vettem már részt tantestületi értekezleten, Erasmus-csapat megbeszélésen, és tartottam webináriumot is.
De sokszor az is előfordul, hogy valaki csak egy konkrét kérdéssel keres meg e-mailben. Igyekszem minden esetben gyorsan reagálni és elérhető lenni.
Milyen kihívásokkal szembesültél?
Talán a legnagyobb kihívás az, hogy még mindig sok tévhittel találkozom.
Gyakran hallom, hogy „ez nekünk nem való”, „nem elég jó a nyelvtudásunk”, vagy hogy ez csak utazásról szól. Ezeket a gondolatokat nem mindig könnyű oldani, de a munkám fontos része. A mentori munkában számomra az a legfontosabb, hogy elindítsak egy gondolkodásmód-váltást.
Ezekben a helyzetekben meghatározó szerepet tölt be a szemléletformálás és a fokozatos építkezés támogatása.
Mik voltak az első sikerek, áttörések?
Számomra az első sikerek inkább visszajelzések voltak. Amikor azt mondják, hogy hasznos volt a segítségem, vagy hogy elindultak egy folyamatban, az már egy nagyon jó érzés. Úgy érzem, viszonylag gyorsan sikerült bizalmat kialakítani.
A legnagyobb siker számomra azonban nem egy megnyert pályázat, hanem az, amikor egy intézmény elhiszi, hogy képes rá.
Milyen terveid vannak az elkövetkező időszakban?
A jövőben szeretném tovább erősíteni a régió intézményeinek támogatását, és minél több helyre eljutni, ahol nyitottság mutatkozik a nemzetköziesítés iránt.
Fontos célom, hogy segítsem az intézményeket a tudatosabb, stratégiai szemléletű pályázati gondolkodás kialakításában, valamint abban, hogy hosszú távon fenntartható nemzetközi együttműködéseket építsenek ki.
Mit tanácsolsz azoknak az intézményeknek, akik eddig nem mertek belevágni a nemzetköziesítésbe?
Azt, hogy merjenek belevágni.
Nem kell rögtön nagyban gondolkodni, de fontos, hogy legyen egy elkötelezett csapat, aki viszi az ügyet. A nemzetköziesítés egy tanulási folyamat, amely lépésről lépésre építhető fel. Érdemes végig gondolni az intézmény valós szükségleteit, és ezekre alapozva alakítsák ki a céljaikat és stratégiájukat.
És ami talán a legfontosabb: kérjenek segítséget. A Mentorhálózat pont ebből a célból működik.
Véleményed szerint milyen előnyökkel jár egy intézmény számára, ha elindul a nemzetköziesítés útján?
Óriási lehetőségek tárháza nyílik meg.
Nemcsak szakmai fejlődést hoz, hanem motivációt is ad a tanároknak, diákoknak. Hozzájárul az új módszertani megközelítések megismeréséhez, erősíti az intézmény versenyképességét.
Hosszú távon pedig egy nyitottabb, inkluzívabb szemléletű közösség alakul ki, miközben az intézmény egyre stabilabb nemzetközi kapcsolatrendszerrel rendelkezik. Ez újabb együttműködések alapját képezheti.
A nemzetköziesítés valódi értéke akkor látszik meg igazán, amikor beépül a mindennapi működésbe, és az intézmény szemléletének természetes részévé válik.
Fotók: Rácz Rita
Tudjon meg többet az Erasmus+ Mentorhálózat működéséről és keresse fel régiós mentorát!