Majd engem is elviszel külföldre?
Hátrányos helyzetű tanulók bevonásának lehetőségei köznevelési Erasmus+ projektekbe
2020 novemberében a Tempus Közalapítvány kérdőíves felmérést végzett a köznevelési Erasmus+ projektet megvalósító intézmények körében annak feltérképezésére, hogy milyen gyakorlati kihívásokkal szembesülhetnek a projektmegvalósítók, amennyiben hátrányos helyzetű tanulókat kívánnak bevonni projektjükbe. A kutatás elsődleges célja a leggyakrabban felmerülő akadályok azonosítása, valamint a projektmegvalósítók által megfogalmazott lehetséges megoldási módok összegzése volt.
A beérkezett válaszok közel fele középfokú oktatási intézményből érkezett, emellett alapfokú oktatási intézmények, óvodai és egyéb oktatási intézményekhez kötődő szakemberek is megosztották velünk meglátásaikat. Összesen 13 megye szakemberei vettek részt a felmérésben.
A bevonás akadályai
A válaszadók meglátása szerint rengeteg nagyszerű hozadékkal járhat a hátrányos helyzetű tanulók számára az Erasmus+ programban való részvétel: a különböző készségek (együttműködési, idegen nyelvi, szociális, interkulturális) erősödésén túl az önbizalom és motiváció pozitív irányú változását hozhatja magával, és hosszú távon akár munkaerőpiaci előrelépést is jelenthet számukra. Olyan tapasztalatokat szerezhetnek, amelyekre sok esetben a saját családjukban nem lenne lehetőségük, és amelyek egész életükre meghatározóvá válhatnak, befolyásolhatják az önmagukról és a világról alkotott képüket, valamint segíthetik őket a szociokulturális hátrányok leküzdésében. Azonban a projektmegvalósítók elmondása szerint ezekből az előnyökből az érintett rászoruló csoportok általában kevésbé profitálhatnak, ugyanis a projekttevékenységekbe történő bevonásuk több ponton akadályokba ütközik. A válaszadók véleménye szerint ezen hátráltató tényezők között a problémás családi háttér és a szülői támogatás hiánya szerepelhetnek az első helyen, amit az érintett tanulók nem megfelelő idegennyelv-tudása, a motiválatlanság, az anyagi természetű kihívások (alacsony jövedelem, rossz lakáskörülmények vagy a nem elegendő pályázati támogatási összeg) és a pedagógusok vonatkozásában a módszertani hiányosságok követnek.
A pályázatírás és a projekt előzetes tervezése során érdemes lehet tehát kiemelt figyelmet fordítani ezen területek fejlesztésére, valamint feltérképezni a kollégák és a kevesebb lehetőséggel rendelkező tanulók kihívásait, hátrányait, amennyiben projektünk inkluzív dimenzióját kívánjuk fejleszteni.
„…A tavalyi, nálunk rendezett nemzetközi találkozó után, amikor odajön hozzám a folyosón egy kis ötödikes, aki nagyon hátrányos helyzetű családban él, átölel, felnéz rám, és megkérdezi: >>Majd engem is elviszel külföldre?<< Akkor ez elgondolkodtat. Mert ha lesz még rá alkalmam, és a szüleit is sikerül meggyőznöm, akkor persze, hogy elviszem!”
A bevonás lehetőségei
A beküldött válaszok gyakorlati szempontokat tartalmaznak arra vonatkozóan, hogy milyen területeken érdemes lépéseket tenni annak érdekében, hogy a szociális hátrányokkal élő tanulók is részesei lehessenek a projektmegvalósításnak.
Anyagi támogatás: a válaszadók szerint sok esetben az anyagi támogatás formáinak kiterjesztése jelenthet segítséget. Nagyon gyakran tapasztalható, hogy a hátrányos helyzetű tanulók nem rendelkeznek olyan felszereléssel, ami lehetővé tenné, hogy aktívan jelen lehessenek a mobilitásokon vagy egyéb programokon. Szintén anyagi természetű kérdésként jelenik meg, hogy az érintett diákok előzetes felkészítéséhez vagy mentorálásához pedagógusok túlmunkájára lehet szükség. Gyakran különböző technikai eszközök beszerzése is segítség lehet számukra, valamint alkalmi ösztöndíj nyújtása szintén motiválóan hathat. A pedagógusok számára támogatást jelenthet a célzottabb anyagi támogatás, ami kompenzálhatja a hátrányos helyzetű tanulóknak tartott felkészítő órákat, egymás helyettesítésének díját, valamint a szükséges informatikai eszközöket is biztosíthatja számukra.
Az új Erasmus+ programszakaszban a felmerülő többletkiadások fedezésére esélyegyenlőségi támogatás is elérhető, így egyéni vagy intézményi szinten finanszírozhatók a speciális szükségletű vagy kevesebb lehetőséggel rendelkező tanulók részvételének költségei.
Előzetes felkészítés: a válaszadók több szempontból is kiemelték az előzetes felkészítés fontosságát. Az idegen nyelvi különórák segítséget jelenthetnek a nyelvtudás fejlesztésében, valamint a gyermekek és akár a szülők interkulturális felkészítése is erősítheti a részvételt. Tekintve,hogy a hátrányos helyzetű tanulók sokszor nem rendelkeznek megfelelő technikai eszközökkel, így egy informatikai tréning (pl. laptop, tablet, alkalmazások használatáról) szintén hasznos lehet a számukra. Lényegesek lehetnek továbbá a családdal való előzetes egyeztetések (pl. szülőklub révén), ahol a szülők is kellő információhoz juthatnak a projektet vagy a mobilitásokat illetően.
Motiváció erősítése: A válaszadók szerint megoldást jelenthet a diákok motivációjának növelése. Alkalmi ösztöndíj biztosítása, kommunikációs és tanulást segítő eszközök nyújtása (pl. tablet), speciális délutáni és külön foglalkozások, egyéni tanulási célok és sikerkritériumok meghatározása (pl. a projektben történő részvétel beszámítása egy adott tantárgy teljesítésekor), élménypedagógiai elemek alkalmazása – mind e cél elérését szolgálhatják.
Mentorálás: több válaszadó is hangsúlyozta a tanár-diák mentorprogram fontosságát. A mentorálás révén erősödhet a tanulók önbizalma, magabiztosabbá válhatnak, az egyéni támogatás bátorítólag hathat rájuk. A mentorálás részeként érdemes lehet különböző iskolai szakembereket (pl. fejlesztő pedagógust, pszichológust, iskolai szociális segítőt) bevonni, valamint több kísérőtanár jelenlétéről gondoskodni a mobilitásokon, akik a speciális szükségletű tanulókat célzottabban segíthetik.
Módszertan: elsősorban a pedagógusokat érintheti a módszertani fejlődés szükségessége, a társadalmi befogadással, inkluzív szemlélettel kapcsolatos ismereteik bővítése, melynek révén nagyobb elfogadással viszonyulhatnak az érintett célcsoportokhoz. A válaszadók szerint a különböző workshopokon, szupervízión való részvétel – ahol kommunikációs, empátiás, érdekérvényesítési képességük vagy önbizalmuk erősödhet – szintén a cél elérését segíthetik.
Habár a felmérésben megfogalmazott javaslatok mind hasznos támpontokként szolgálhatnak, mégis látható, hogy a társadalmi befogadás erősítése akkor valósulhat meg ténylegesen, ha az közös cél az intézményben. Az inklúziós törekvések tekintetében a legnagyobb lehetőség tehát abban rejlik, ha az intézményvezetésnek és a munkatársaknak egyaránt szívügye a szociális hátrányokkal küzd csoportok felkarolása.