Minden nap számít: Az iskolalátogatási problémák megértése, megelőzése és kezelése

Az OECD legfrissebb jelentése az iskolalátogatási problémák kiváltó okait és körülményeit, valamint a nemzetközi szakpolitikai irányelveket és gyakorlati útmutatásokat összegzi.

Az iskolalátogatási problémák mára nem számítanak elszigetelt jelenségnek; szinte minden országban a tantermeket érintő kihívássá váltak. A „Minden nap számít: Az iskolalátogatási problémák megértése, megelőzése és kezelése” (Every Day Counts: Understanding, Preventing and Responding to School Attendance Problems) című jelentés az OECD iskolalátogatási problémákról szóló szakpolitikai felméréséből, vonatkozó szakirodalomból és nemzetközi nagymintás mérésekből származó bizonyítékokat összegzi.

Célja, hogy bemutassa az iskolai hiányzások kulcsfontosságú fogalmait, terminológiáját, nemzetközi trendjeit, kiváltó okait és következményeit. Emellett számba veszi az iskolalátogatást támogató szakpolitikákat és gyakorlatokat, valamint megfogalmazza a jelentésben bemutatott bizonyítékokból fakadó legfőbb üzeneteket és szakpolitikai irányvonalakat. 

A jelentést ajánljuk döntéshozók, oktatási szakemberek és a kutatók számára, akik a rendszeres iskolalátogatás előmozdítására, valamint az oktatási rendszerükön belül iskolalátogatási problémákkal küzdő diákok támogatásának megerősítésére törekednek.

Nemzetközi trendek

Az iskolalátogatási problémák - nemzetközi nagymintás mérések (pl. PISA és TIMSS) alapján - a 2010-es évek eleje óta számos oktatási rendszerben súlyosbodtak. Az eredmények kontextustól, időszaktól és oktatási szinttől függően eltérőek. Ráadásul a tanulók önbevallásán és az iskolavezetők észlelésein alapuló mutatók gyakran eltérő képet mutatnak, ami rávilágít a mérés és az összehasonlítás nehézségeire. A pandémia utáni iskolalátogatás mindenesetre továbbra is aggalomra ad okot, mivel sok oktatási rendszer a járványt követően tartósan magasabb hiányzási arányokról számol be.

Az iskolalátogatási problémák kiváltó okai

Az egészségügyi kihívások, az iskolától való elidegenedés (disengagement) és a családi nehézségek továbbra is kritikus tényezők az iskolalátogatási problémákban. A testi megbetegedések, a mentális egészségügyi problémák, az unalom, az alacsony motiváció és a relevancia hiányának érzete mind befolyásolják az egyéni jelenléti döntéseket. Az anyagi megfosztottság, a bizonytalan lakhatás, a gondozási kötelezettségek, a szülők egészségügyi problémái és a családi konfliktusok felboríthatják a napi rutint, és csökkenthetik a diákok iskolába járási képességét.

Emellett a támogató iskolai légkör, az iskolához való erős kötődés, a pozitív diák-tanár kapcsolatok és a stabil kortársi hálózatok jobb iskolalátogatással járnak együtt, míg az iskolai zaklatás (bullying), a gyenge iskola-család kommunikáció és a töredezett támogatási rendszer hozzájárulhat a gyakoribb hiányzásokhoz.

A változó normák és az intézményi koordináció hiánya tovább befolyásolhatja az iskolalátogatási problémákat. Úgy tűnik, nőtt a szülői tolerancia az enyhébb betegségek miatti hiányzásokkal vagy a tanév alatti ő családi nyaralásokkal szemben, ami gyengíti a mindennapi jelenléttel kapcsolatos elvárásokat. Ezzel egy időben az iskolák és a külső szolgáltatók közötti gyenge koordináció, valamint a mentálhigiénés és szociális támogatás hiányosságai szintén hozzájárulhatnak a hiányzásokhoz.

Az iskolalátogatási problémákat nem egyetlen tényező okozza, hanem a több szinten egymásra ható kiváltó okok összessége.

A hiányzási mintázatok már korán kialakulhatnak, és az idő előrehaladtával stabilizálódhatnak vagy felerősödhetnek.

A szakpolitikai keretek és a közösségi kontextus közvetve befolyásolhatják a hiányzást azáltal, hogy alakítják a családok erőforrásait, az iskolai gyakorlatokat és a támogató szolgáltatásokhoz való hozzáférést. A környék biztonsága és a közlekedés megbízhatósága szintén korlátozhatja a diákok iskolába járását.

Az iskolalátogatási problémák következményei

A hiányzások csökkentik az oktatáshoz, a visszajelzésekhez, az értékelhetőséghez és a kortársaktól való tanuláshoz való hozzáférést, ami gyengítheti a tanulmányi teljesítményt.

A hiányzásokhoz hasonlóan, azok hatásai is korán tetten érhetőek, és a kulcsfontosságú szakaszokban felerősödhetnek. Az általános iskola alsó tagozatában történő hiányzások kéz a kézben járnak az alapkészségek gyengébb fejlődésével. Felső tagozatban a hiányzások különösen károsak lehetnek, mivel egybeesnek a fontos tanulmányi és fejlődési átmenetekkel. Középiskolában a hiányzások továbbra is romboló hatásúak, melyek a vizsgaidőszakokban csúcsosodnak ki.

Az iskolalátogatási problémák a gyengébb szociális és érzelmi készségekkel, az iskolához való kisebb fokú kötődéssel és az odatartozás érzésének csökkenésével is társulnak. Emellett fokozzák az belső problémák (pl. szorongás), valamint az külső és kockázatos viselkedésformák kockázatát.

Következésképpen az ismétlődő hiányzások erősen előrejelzik az oktatásból és képzésből való korai lemorzsolódást. Csökkenthetik a középfokú oktatás befejezésének, a továbbtanulásnak vagy a felsőoktatásba való bejutásnak, valamint a képesítések megszerzésének valószínűségét, ezáltal felerősítve a hosszabb távú oktatási hátrányokat. Egyes kutatások az iskolalátogatási problémákat a gyengébb munkaerőpiaci eredményekkel, különösen a munkanélküliség magasabb kockázatával is összekapcsolják.

Szakpolitika és gyakorlat az iskolalátogatás támogatására

Egyetlen szakpolitikai intézkedés önmagában nem elegendő az iskolalátogatási problémák kezelésére. A válaszoknak szektorokon átívelőknek kell lenniük, összehangolva az irányítást, az erőforrás-elosztást, a kapacitásépítést, az iskolai szintű beavatkozásokat, valamint a nyomon követést és értékelést. Emellett az iskolalátogatási problémák gyakran a kevesebb lehetőséggel rendelkező és strukturális akadályokkal küzdő diákok körében összpontosulnak. Azok a szakpolitikák, amelyek ezeket a kiváltó okokat célzott támogatásokkal és inkluzív megközelítésekkel kezelik, segíthetnek az iskolalátogatás javításában, míg a merev vagy kizárólag a jogszabályok kikényszerítésére épülő válaszok – ha nem gondosan tervezik meg őket – az egyenlőtlenségek felerősödésének kockázatával járnak.

Az Erasmus+ program 2021-2027-ig tartó programidőszakának egyik fő prioritása az inklúzió (befogadás). Valamennyi pályázattípus esetében az esélyegyenlőség, az egyenlő hozzáférés, a befogadás és a méltányosság előmozdítására törekszik.
Erasmusplusz Társadalmi befogadás Erasmus+ | Tempus Közalapítvány

Az oktatási rendszerek jogi kereteken keresztül határozzák meg az iskolalátogatási kötelezettségeket. Ezek segíthetik az elszámoltathatóságot és az oktatáshoz való hozzáférést, de hatásuk attól függ, hogyan kapcsolódnak a támogató intézkedésekhez és a végrehajtási kapacitáshoz. Sok rendszer büntető vagy megfelelés-alapú intézkedéseket (pl. pénzbírságokat) is alkalmaz. Ezek a megközelítések hozhatnak rövid távú eredményeket, de önmagukban nem valószínű, hogy tartósan csökkentik a hiányzásokat.

Ehelyett a hatékony válaszlépésekhez az iskolák, a családok, az egészségügyi szolgáltatók, a szociális szolgáltatások és a közösségi szereplők közötti koordinációra van szükség. A tanárok és az iskolai dolgozók fontos szerepet játszanak az iskolalátogatás alakításában a tantermi gyakorlatok, a kapcsolatok és az elkötelezettség révén. A hatékony kezelés az oktatási adaptációk, a célzott támogatások, a bevonás és a reintegrációs intézkedések kombinációjára épül.

Végül a pozitív iskolai légkör, a kortársak közötti, valamint a diákok és az iskolai személyzet közötti támogató kapcsolatok, továbbá az iskola és a családok közötti erős kötelékek kulcsfontosságú védőtényezők az iskolalátogatás szempontjából.

Gomb: Elolvasom az OECD kutatását!

A cikk az eredeti kutatás összegzésének fordítása alapján készült.
A képek forrása: Shutterstock