Nyitottság, tudatos tervezés, bátorság - Interjú Braun Péter Erasmus+ mentorral
A nemzetköziesítés hosszú távon nyitottabb, innovatívabb és motiváltabb intézményi közösséget alakíthat ki.
Mikor és hogyan kezdődött a nemzetközi programok iránti érdeklődésed, elhivatottságod?
A nemzetközi programok iránti érdeklődésem fokozatosan alakult ki a pedagógusi pályám során. Angol-történelem szakos tanárként kezdetben leginkább az motivált, hogy szerettem volna új módszereket, jó gyakorlatokat megismerni, és betekintést kapni abba, hogyan működik az oktatás más országokban. Az első nemzetközi kapcsolatok és mobilitási tapasztalatok után gyorsan világossá vált számomra, hogy ezek a lehetőségek nemcsak szakmai fejlődést jelentenek, hanem szemléletformáló élmények is.
Meggyőződésem, hogy az Erasmus+ programok valódi teret adnak a pedagógusok és a diákok számára a fejlődésre, a nyitottságra és a nemzetközi kapcsolatok építésére.
Vezetőként egyre inkább elköteleződtem amellett, hogy intézményi szinten is erősítsük a nemzetköziesítést, és másoknak is segítsünk eligazodni ezekben a lehetőségekben. Ez az elhivatottság vezetett később a mentori szerep felé is.
Iskolád, a Pétervásárai Tamási Áron Általános Iskola a régiójában egyedülálló jó példa a nemzetköziesítésre. Mesélj a folyamatról és hogy hol tartotok most?
Intézményünkben a nemzetköziesítés folyamata – bár akkor még nem így neveztük – több évtizede elkezdődött, hiszen az 1990-es évek közepe óta aktív és gyümölcsöző testvériskolai kapcsolatot tartunk fel az erdélyi Gyulakuta és a Felvidéken található Feled települések alapfokú iskoláival. Ezt követően folyamatosan bővítettük nemzetközi jelenlétünket kisebb együttműködésekkel, a „Határtalanul!”, az eTwinning és egyéb pályázatokban való részvételünkkel.
Az Erasmus+ programhoz nem a megszokott utat követve, apró lépésekkel kezdve csatlakoztunk, hanem éppen ellenkezőleg: „első bálozóként” 2019-ben pályáztunk rögtön egy összetettebb, KA210-es projektre, melyben öt ország kis léptékű együttműködésében vettünk részt koordinátorként. A megvalósítást nagy mértékben bonyolították a COVID-járvány okozta nehézségek, azonban a közös siker plusz motivációt jelentett a további pályázatok beadása tekintetében.
Az Erasmus+ kezdetben számunkra is inkább egy lehetőség volt a sok közül, de hamar felismertük, hogy ezek a programok milyen hatalmas motivációt és fejlődési lehetőséget jelentenek a pedagógusoknak és a diákoknak egyaránt. Tudatosan kezdtük építeni a nemzetközi kapcsolatainkat, és fokozatosan beépítettük a nemzetköziesítés szemléletét az intézmény mindennapi működésébe.
Az évek során egyre több mobilitási pályázatban, szakmai együttműködésben és partnerkapcsolatban vettünk részt. Nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy a megszerzett tapasztalatok ne csak egy-egy projekt idejére szóljanak, hanem hosszú távon is hatással legyenek az oktatásunkra, a módszertani kultúránkra és az iskolai közösségre. Különösen fontos számunkra a nyelvi fejlődés, a kulturális nyitottság és az, hogy a diákjaink bátrabban mozogjanak a nemzetközi környezetben.
Jelenleg ott tartunk, hogy a nemzetköziesítés már természetes része az intézményi gondolkodásunknak. Pedagógusaink nyitottak az innovációra, a diákok motiváltak a nemzetközi programok iránt, és egyre több partnerintézménnyel dolgozunk együtt. Büszkék vagyunk arra, hogy a régióban példát tudunk mutatni abban is, hogyan lehet egy hátrányos helyzetű, vidéki iskola számára is valódi fejlődési lehetőséggé tenni az Erasmus+ programot.
Az intézményetek kiemelt hangsúlyt fektet a sajátos nevelési igényű gyermekek oktatására. Megjelenik az inkluzivitás a nemzetközi programjaitok szervezésében is? Ha igen, hogyan?
Valóban, meglehetősen magas iskolánkban a sajátos nevelési igényű és a beilleszkedési, tanulási és magatartási nehézségekkel küzdő gyerekek aránya. Igyekszünk minden nemzetközi projektünkbe bevonni őket, legyen szó akár „Határtalanul!”, eTwinning vagy éppen Erasmus+ projektről. Fontos, hogy a szülőkkel, gondviselőkkel megismertethessük a programokból származó előnyöket. Ezen diákok számára igyekszünk megtalálni a megfelelő, testhezálló „szerepeket”-feladatokat, amelyekben mindannyian komfortosan érezhetik magukat és sikerélményt szerezhetnek a pályázatok megvalósítsa kapcsán.
Milyen érzés volt számodra, amikor felkérést kaptál, hogy csatlakozz az Erasmus+ Mentorhálózat csapatához?
Hatalmas megtiszteltetésként éltem meg, hogy egyáltalán felmerült a nevem a Mentorhálózat kapcsán, ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy ez a munka óriási felelősséggel is párosul, hiszen már az első perctől tapasztalom, hogy sok intézmény számít a segítségemre, tanácsaimra.
Nagyon jó érzés, hogy részt vehetek egy ilyen szakmailag elkötelezett és emberileg kiváló csapat munkájában.
Melyik az a terület, ahol úgy érzed, a kisujjadban van minden szakmai részlet?
Badarság és nagyfokú felelőtlenség lenne részemről azt állítani, hogy van olyan terület, amelyről már mindent tudok és nem lehet számomra újat mutatni. Ez a munka folyamatos tanulással, fejlődéssel jár, ezért igyekszem minél mélyebben elmerülni a részletekben; rendszeresen olvasom a témában megjelent szakirodalmat, cikkeket, tudósításokat, illetve rengeteget tanulok mentortársaimtól, valamint sok hasznos tapasztalatra teszek szert a mentorált intézményeimmel folytatott együttműködésem során is.
Ha mégis ki kellene emelnem valamit, amiben úgy érzem, hogy talán kicsit alaposabb a tudásom, akkor az a köznevelési szektor mobilitási pályázatai, illetve kis léptékű partnerségi projektjei lehetnének, mivel jelentős tapasztalatot szereztem az elmúlt évek során ezeken a területeken saját intézményem projektmenedzsereként – koordinátoraként.
Hogyan jellemeznéd az első időszakodat Erasmus+ mentorként?
Mesélj az első benyomásokról!
Az első időszakom Erasmus+ mentorként egyszerre volt izgalmas és inspiráló. Már az elején éreztem, hogy nagy igény van arra a támogatásra és bátorításra, amit a tapasztaltabb intézmények nyújthatnak azoknak, akik még csak most ismerkednek a nemzetköziesítéssel. Jó volt látni, hogy sok pedagógus és iskola nyitott az új lehetőségekre, még akkor is, ha eleinte bizonytalanok voltak.
Mikor érzed sikeresnek a mentori tevékenységedet?
A mentori tevékenységemet akkor érzem igazán sikeresnek, amikor egy intézmény eljut odáig, hogy magabiztosan belevág egy Erasmus+ projektbe, és később már önállóan is képes tovább építeni a nemzetközi kapcsolatait. Számomra az is nagy siker, amikor a pedagógusok és diákok lelkesedésén látom, hogy a nemzetközi tapasztalatok valódi motivációt és fejlődést hoztak számukra.
Mik a legnagyobb kihívások a munkádban?
A legnagyobb kihívást talán az jelenti, hogy sok iskola még mindig tart az adminisztrációtól vagy attól, hogy nincs elég tapasztalata a nemzetközi programokhoz. Gyakran szükség van arra, hogy megerősítsük őket abban, hogy kis lépésekkel is el lehet indulni, és nem kell rögtön nagy projektekben gondolkodni. Személyes kihívásként persze meg kell még említenem az időmmel való megfelelő gazdálkodást: igazgatói teendőim, illetve a családom mellett igyekszem megfelelő időt találni és szentelni a mentori feladataimnak is.
Milyen célok lebegnek előtted a következő időszakban?
A következő időszakban az a cél lebeg előttem, hogy minél több intézményhez eljusson a nemzetköziesítés szemlélete, és egyre többen merjenek élni az Erasmus+ nyújtotta lehetőségekkel. Emellett fontosnak tartom a jó gyakorlatok megosztását és olyan együttműködések kialakítását, amelyek hosszú távon is fenntarthatóak és inspirálóak lehetnek az iskolák számára.
Mi tanácsolsz azoknak az intézményeknek, akik eddig nem mertek belevágni a nemzetköziesítésbe?
Azt tanácsolnám nekik, hogy ne féljenek elkezdeni (eleinte inkább kicsiben), mert a nemzetköziesítés egy fokozatosan építhető folyamat. Már egy egyszerűbb – akár kizárólag online megvalósuló – partnerség vagy rövid mobilitási program is rengeteg tapasztalatot és motivációt adhat a pedagógusoknak és a diákoknak egyaránt. A legfontosabb a nyitottság, a tudatos tervezés és az, hogy merjenek élni a rendelkezésre álló nemzetközi programok kínálta lehetőségekkel.
Véleményed szerint milyen előnyökkel jár egy intézmény számára, ha elindul a nemzetköziesítés útján?
Úgy gondolom, hogy a nemzetköziesítés nagy lehetőséget jelent egy intézmény számára, mert hozzájárul az oktatás minőségének fejlesztéséhez és a pedagógiai megújuláshoz. A nemzetközi kapcsolatok révén a pedagógusok új módszereket és jó gyakorlatokat ismerhetnek meg, amelyeket később a saját munkájukban is alkalmazhatnak. Emellett a diákok nyelvi, kulturális és szociális kompetenciái is fejlődnek, ami növeli a versenyképességüket a munkaerőpiacon. A nemzetköziesítés hosszú távon nyitottabb, innovatívabb és motiváltabb intézményi közösséget alakíthat ki.
Fotók: Braun Péter
Tudjon meg többet az Erasmus+ Mentorhálózat működéséről és keresse fel régiós mentorát!