A kódolás körüli mítoszok lebontása - The Lost City of Code
A projekt az algoritmikus gondolkodás mellett a problémamegoldó képességeket is fejleszti, de Tóth Évának nem titkolt célkitűzése, hogy minél több lány foglakozhasson kódolással.
Honnan származik a The Lost City of Code ötlete?
Iskolánkban már hatodik éve szervezzük meg a #petrikcodeweek tematikus hetet, amely idővel az iskola védjegyévé vált és nem csak országos, hanem nemzetközi szakmai elismerést is hozott. Mindig elmondom, hogy két hét van a tanévben, amiért igazán megéri dolgozni: a Kódolás Hete és a Digitális Témahét. A legfontosabb célunk, hogy lebontsuk a kódolás körüli mítoszokat, és minél több lányt is bevonjunk a programba, ágazattól függetlenül. Az algoritmikus gondolkodás mellett olyan problémamegoldó képességeket is fejlesztünk, amelyek minden tantárgyban és a valós éltben hasznosak lehetnek. Büszkeséggel tölt el, hogy a 2023-as témahétre a helyek szinte pillanatok alatt beteltek, és a résztvevők 25%-a lány volt – ez különösen fontos, mivel a technológia világában még mindig alul reprezentáltak a nők. Külön öröm, hogy a Kódolás Hetének szervezői között is abszolút nőuralom van, és a szervezők nagy része nem informatika szakos kolléga.
Mi a módszertan lényege röviden összefoglalva?
A projektünk Atlantis elveszett városának megépítésére és felkutatására épült, ahol a résztvevőknek különféle offline és online feladatok segítségével kellett dekódolniuk a város rejtélyeit. A feladatok célja nem csupán az algoritmikus gondolkodás fejlesztése volt, hanem a csapatmunka, a kreativitás és a kritikai gondolkodás erősítése is. A diákokat tapasztalt mentorok segítették, akik maguk is részt vettek korábbi projektekben. A napi, helyszínen végezhető feladatok mellett minden nap egy új, tantárgyközi kihívás várta a csapatokat, valamint az iskola honlapján elrejtett „easter eggek”. A hetet hajónapló formájában kellett összefoglalniuk, melyet egy külsős szakmai zsűri értékelt.
Milyen korosztálynak ajánlaná leginkább a módszertant?
A projekt egésze vagy egyes elemei különösen jól adaptálhatóak a 14-18 éves korosztály számára. A feladatok úgy lettek összeállítva, hogy változatosak és motiválóak legyenek, így különböző tantárgyakat is lefednek, ami szélesebb körű tudásépítést tesz lehetővé. A heti élmények naplózása, reprezentálása egy fontos lépés a szakképzésben tanuló diákok számára, hogy a technikusi évfolyamban tudják már, mit jelent portfóliót írni, megvédeni azt és képesek legyenek reflektálni a saját fejlődésükre - ezért ezt a részét kifejezetten a szakképzésben dolgozó oktató kollégák figyelmébe ajánlom.
Milyen segédanyagok tartoznak az ötlethez és milyen eszközökre van szükség a kipróbálásához?
A projekt során egyszerű eszközökkel kezdtünk dolgozni, így például unplugged kódolási feladatokkal (DIY módon építkezni), amelyekhez nem szükséges digitális eszköz. Ugyanakkor, ha rendelkezésre állnak micro: bit vagy robotikai eszközök, akkor azokkal is gazdagíthatók a feladatok és a projekt teljes egészében adaptálható.
Mit gondol, miben áll a The Lost City of Code különlegessége?
A Kódolás Hetét olyan témahétté alakítottuk, amely tantárgyköziségre építve fejleszti az algoritmikus gondolkodást, így nem csupán az informatika világára korlátozódik. A valós életből vett példákon keresztül mutatjuk meg a kódolás fontosságát, és olyan napi kihívásokkal szembesítjük a diákokat, amelyek fejlesztik a kritikai gondolkodásukat. Pontosan annyira megfért egymással a projektben a robotika és a programozás, mint a versmondás vagy a főzés - hiszen mindegyikben megjelenik az algoritmikus gondolkodás valamilyen módon. Az egyik leginspirálóbb elem számomra mégis az, hogy a diákok nem csupán résztvevők, hanem mentorként és szervezőként is közreműködnek, így már fiatalon komoly felelősséget vállalnak, a tanárokkal együtt szervezik és alakítják a hetet, ami nagyban hozzájárul a személyiségfejlődésükhöz - arról nem is beszélve, hogy ez az élmény teljesen új szintre helyezi a tanár-diák kapcsolatokat.
Mi motiválta Önt abban, hogy feltöltse a projektet a Módszertani Ötlettárba?
Oktatói, nagyköveti és főszerkesztői munkám során is azt tapasztaltam, hogy a tudásmegosztás rendkívül fontos, és hogy mi tanárok a legtöbbet egymástól tanulhatunk. Ezért is éreztem úgy, hogy a projektet érdemes megosztani, mert mások is inspirációt meríthetnek belőle. Korábban már feltöltöttem egy sor ötletet a korábbi intézményből, ahol dolgoztam, most szerettem volna a Petrikben szerzett szakmai tapasztalatomat megosztani.
Mit ajánlana az új feltöltőknek?
Ne féljenek megosztani az ötleteiket, mert minden apró gondolat, eszköz inspiráló lehet mások számára. A tudásmegosztás a tanári közösség egyik legfontosabb eszköze a fejlődésre. Egy dolgot viszont nem szabad elfelejteni: a technológia csak eszköz, a pedagógia az, ami igazán fontos – hogy képesek legyünk a megfelelő eszközt kiválasztani a tanulási-tanítási folyamat támogatására.
Pedagógusként honnan szerez inspirációt az ötletek megvalósításához?
Sokszor a diákoktól kapok inspirációt, például, amikor megosztanak velem egy ötletet, amit a TikTokon láttak, és mi átalakítjuk offline feladattá. De volt már olyan is, hogy egy webinárium végén azt mondta nekem egy kolléga, „Dear Eva, the sky is your limit” (Éva, a határ a csillagos ég). És tessék, utána az űrutazás lett a Kódolás Hete témája.
Képek: Tóth Éva
Ismerje meg Tóth Éva - The Lost City of Code című projektjét!